Dóri és Andi egy szuper páros. Számomra igazi mintapéldái annak, hogyan érdemes a közös szervezéshez, az együtt várakozáshoz, készülődéshez hozzáállni, ha az esküvőjére készülődik egy szerelmes pár. Semmi stressz, csak mi és a számunkra legfontosabbak egy gyönyörű helyen, ahol jöhet eső, hó, vagy napsütés mi jól fogjuk érezni magunkat. A legtöbbek számára olyan bonyolultnak és idegőrlőnek tűnő esküvőszervezés Dóri sorait olvasva olyan egyszerűnek és magától értetődőnek tűnik. Az pedig számomra, hogy Magyarországon ilyen csodálatos helyek is léteznek egészen megdöbbentő! Fogadjátok szeretettel Dóri élménybeszámolóját.


2014.júniusában találkoztunk először közös barátaink stuttgarti konyhájában egy hamburger partyn, aztán majd fél év telt el a következő találkozásunkig. Ekkor ugyanabban a konyhában beszéltük meg, hogy adunk egy esélyt ennek a távkapcsolatnak. Stuttgart-Budapest tengelyen zajlott az életünk. Röpködtünk ide-oda, facetimoltunk órákat és postán leveleket küldözgettünk egymásnak. 2015. szeptembere óta már én is stuttgarti lakos vagyok. Itt élünk szerelemben, boldogságban, vidámságban 2016.11.26.-a óta már mint férj és feleség. 

A lánykérés 2016. júniús 18-án az Izland-Magyarország foci EB meccs után történt. A barátaink, akiknek megismerkedésünket köszönhetjük nálunk voltak ezen az estén. Hamburgert csináltunk, mint megismerkedésünk napján. Az est egy bizonyos pontján Ed Sheeran szólt a lejátszóból, ahogy 2 éve is, és Andi hol máshol, mint a konyhánkban térdre ereszkedett és feltette a nagy kérdést. Èn könnyek közt Igen-t mondtam. Váratlan és nagyon megható pillanat volt.

Az élet bármely területét érintő fontos kérdésekben egy véleményen voltunk eddig, ez az esküvőnket illetően sem alakult másképp. Gyorsan megszületett a terv: szűk családi - baráti körben valahol Magyarországon eltöltünk egy hétvégét és összeházasodunk. Nem szerettünk volna egy évet várni, így esett novemberre a választásunk. 

Első lépésként írtunk egy vendéglistát azokkal a nevekkel, akiknek mindenképpen ott kell lenniük. 33 név és mi Ketten. Elkezdődött a szervezés. Andi mindenhol, mindenben segített ahol tudott és ahol kértem, de igazán én mozgattam a szálakat. Jó volt látni, ahogy lassan összeáll a kép és megvalósulnak az ötleteink.

Augusztus első hétvégéjén autóba ültünk, irány Magyarország. A lehetséges két helyszínen (a Mátrában és a Balatonnál) eltöltöttünk egy–egy éjszakát. Terepfelmértünk, ettünk- ittunk. Mindkét helyen szimpatikus emberek, gyönyörű helyszín, finom ételek, jó borok. Itt jött a neheze: az augusztusi tájat elképzelni novemberben, amikor már kevés a zöld, lehetségesen akár esik is, jobb esetben havazik, és a táj teljesen más képet mutat. Egész úton hazafelé pro és kontra vitattuk meg a látottakat, de amikor itthon kiszálltunk az autóból, tudtuk, hogy a MONTEM lesz a miénk. Jobban passzol egy őszi/téli esküvőhöz és talán hozzánk is. Még pár napot érleltük a döntést, aztán véglegesen lefoglaltuk. Nem bántuk meg!

Miért a MONTEM? Szeretjük a letisztult designt, a sok fát kívül-belül, a betont, a természet-közeliséget, a csendet, a környezettudatos megoldásokat, a kilátást. Nagyon jó a konyha, ez fontos, mert szeretünk jókat enni és egy esküvőn valljuk be, legyen jó étel, legyen mit inni, és jó zene szoljón a talp alá. 

A szertartást is a MONTEMben terveztük, jó idő esetén kint a fedett teraszon. Mátraszentimrén az Önkormányzatnál van erre lehetőség, kijönnek külső helyszínre is. A pénteki napon esett és szürke idő volt, estére olyan köddel, hogy az orrunkig nem láttunk. Szombatra persze napsütéses, de mindenekelőtt száraz időt rendeltünk. Kérj, és megadatik. Az Ègiek nagyon kegyesek voltak hozzánk, csodás napsütéses napra ébredtünk, és valóban a tervek szerint kint tudtuk tartani a ceremóniát.

Miután megvolt a helyszín és az időpont megcsináltuk a meghívókat. Kitaláltuk, hogy fotóautomata mintára készítjük őket. A helyi kreatív boltban megvettük a papíralapanyagokat. Beszereztünk a kellékesboltban fátylat és cilindert. A nappalinkban felállítottuk a fotóállványt, és önkioldóval lőttünk pár „komoly“ képet. A sógornőm photoshopban összerakta, ahogyan szeretettük volna, DE nem retusált. Ez fontos volt mindkettőnknek. Mindenkinek személyre szólóan megírtuk a meghívást. Augusztus végén Magyarországra postán küldtük ki a meghívókat. Az ittenieknek személyesen adtuk át. 

Andi egy beszélgetésünk alkalmával előállt az ötlettel, hogy mit szólnék hozzá, ha Ö frakkban és cilinderben lenne. Mondtam miért ne, szerintem farmernadrággal jól nézne ki, és akkor a Montemhez sem öltözik túl. Itt jeleztem, hogy én a ruhámhoz mindenképpen farmerdzsekit húzok, így lesz farmer mindkettőnkön. (ezt, mint utólag kiderült, nem vette komolyan :) )

A férjem kívánsága teljesült. Kölcsönöztünk neki frakkot és mindent, ami kellett hozzá. Így egy fess, frakkos, farmeres férfi várt rám az anyakönyvvezető előtt.

Én tudtam, hogy farmerkabát-tüllszoknya kombinációban szeretnék lenni az esküvőnk napján. Farmerdzsekim volt, a szoknyámat, cipőmet és az övemet az interneten rendeltem. Egyébként nem vásároltam korábban szinte semmit a neten, mert szeretem a dolgokat megfogni, felpróbálni. De itt rákaptam az ízére, és nagyon más választásom sem volt. Mindent úgy szereztem be, hogy Andi ne lássa, és sikerült is titokban tartanom mindent. Valóban akkor látott először, amikor Apukám oldalán „bevonultam“.

Az Asos Bridal kollekciójában találtam egy csodás földig érő krémfehér tüllszoknyát. A neten keresgélve a www.piqyourdress.com oldalán jött szembe a rozéarany bőrövem. 

Még hiányzott a felsőrész. Anett barátnőm stylist, ő javasolta Bálint Sárát. Megbeszéltünk egy szeptemberi időpontot, és kíváncsian vártam, hogy milyen lesz. Felpróbáltam pár felsőrészt, hogy lássuk mi áll jól, mit képzelek el. Szerintem rögtön megtaláltuk a közös hangot. Számomra ezen a délutánon kérdés nélkül eldőlt, hogy Sára csinálja a felsőrészemet. November elején voltam Budapesten ismét, ekkorra beszéltük meg a ruhapróbát. Egy próbára kész ruhatervvel várt rám szombat reggel, nagyon tetszettem magamnak benne. De volt ott egy próbababán egy másik korábbi darab, amivel elkezdtem szemezni. Sára rábeszélt, hogy próbáljam fel. Végül ez lett az enyém. Kicsit „alakítottunk“ rajta, kapott csipkét és gombokat az ujjára, és pár kisebb csipkerészlet még az elejére is felkerült. Alig vártam, hogy felvehessem. Egy élmény volt Sárával a közös munka.  

Nagyon ritkán hordok magassarkút, ezért örülök annak, hogy végül egy plateau talpú cipőt rendeltem a neten, ami stílusában igazán „Dóris“. Jó érzés volt az egész napot kényelmes, vagány cipőben végigcsinálni. 

A Nagypapám 2015. augusztusa óta fentről vigyáz ránk. Nekem fontos volt, hogy ott legyen velem ezen a napon, így a valami régi az Ö órája lett. Ùj dolog volt rajtam bőven, kéknek ott a farmer, kölcsön pedig kaptam egy gyöngyfülbevalót. 

Egy gyerekkori barátnőm sminkelt a nagy napon, próbasminket nem csináltunk. Ági jól ismer, ismeri az arcomat, a bőrömet, sminkelt már korábban. Valóban minden simán ment szombaton. Természetes sminket kaptam, ami egész este tartott.  

A hajam igazi csapatmunka volt. Mikor beszéltünk a sminkről, jött a kérdés: „hogy lesz a hajad?“. Vázoltam a tervemet, Ági itt jelezte, hogy fonni jól tud. Gondoltam jó, akkor egy rész pipa. Egy másik nagyon jó barátnőm szólt, hogy neki van hajgöndörítő gépe, ha akarom kipróbálhatjuk. Kipróbáltuk, működött, eldőlt, hogy Andika csinálja a frizurám másik felét. A hajam sokkal csodásabb lett, mint ahogy azt valaha is elképzeltem. Nagyon jól mutatott a rezgő és az eukaliptusz, amit a hajamba tűzött, nem volt se túl sok, se túl kevés. Megállapítottam, hogy nagyon ügyes barátnőim vannak. Három szuper barátnővel az oldalamon készülődtem lányságom utolsó óráiban, perceiben. Az öltözésem végére pedig a tolmácskodó barátnőm is befutott, úgyhogy mindenki hozzám tette a részét.

Tudtam, hogy a Wild Flower Bartól szeretném a csokromat. Katát ismerem, és láttam milyen szép dolgok kerülnek ki a kezeik közül. Tőlük rendeltem az anyukáink és a nagyim csokrát, a vőlegény kitűzőt, és az asztali dekorációhoz kétféle eukaliptuszt valamint rezgőt is. A Mátrában szombat reggel még csipkebogyót gyűjtöttünk hozzá, ami nagyon feldobta az asztalokat.

A végére a nagy dilemmánkról, mely heteken át foglalkoztatott minket. Semmiről nem beszéltünk ennyit, mint a fotós kérdéséről. Legyen, ne legyen, ki legyen… Azt gondoltuk, hogy 35 embert nem kell reggeltől hajnalig fotózni, viszont azt szerettük volna, ha van kettőnkről olyan kép, amit jó szívvel nézünk vissza évek múlva is. Így végül győzött a legyen fotós érv.  A legjobb döntésünket hoztuk meg, hogy lett és hogy Botond lett, aki végigkísért minket a szombati napon. Csak én találkoztam vele személyesen ez esküvő előtt, de nem aggódtunk, hogy ez a fotóinkon látszana majd. Botond délelőtt 11 óra körül érkezett a helyszínre, amikor a dekoráció nagyjából kész volt és a vacsora kezdetéig maradt. A készülődésünket fotózta, megjegyzem teljes profizmussal és diszkrécióval. Készültek képek a házasságkötésről, a koccintásról. Majd csoportképeket csináltunk, és jött a kettőnk kreatív fotózása. Botond pár szóval instruált minket, nagyon jól éreztük magunkat. Magunkat adhattuk, mókázhattunk. Az eredményt imádjuk. Eddig aki látta a képeinket az csak pozitívan nyilatkozott róluk.  Sokaktól halottam vissza, hogy ilyen laza, vicces és jó értelemben más esküvői képeket ritkán látott. Köszönjük!

A dekoráció az én „gyerekem“. A meghívók színvilágát vittük tovább, és mindent ketten csináltunk meg. Nem szerettünk volna túlzásba esni és ez úgy érzem sikerült is.

Elkezdtem itthon és a családtól befőttes üvegeket gyűjteni mindenféle méretben gyertyatartónak. Ezeket bevontam különböző fehér és szürke csipkével. Jól elvoltam hosszú estéken át, amíg készültek. Így én is hangolódtam. Fehér és szürke gyertyákat vettem hozzá, került belőlük az asztalokra és kültérre is. Az ültetőkártyákat én írtam, és Andi kötözte a saját magunk által gyűjtött tobozokra. Az asztalokra fehér asztalterítő, arany zsákanyagból készült futó került, és szétszórtuk a megmaradt tobozokat. Szalvétahenger szürke arany színben, saját kezűleg készített csipkeszalag szalvétagyűrűvel, ami összhangban volt a szürkés tányérokkal. Kis vázákban elhelyezett eukaliptusz-rezgő-csipkebogyó kompozíciók. 

Az én vezényletemmel került minden szombaton a helyére. Annyit hibáztam, hogy idő hiányában nem volt szépen megírt, mások számára is olvasható az ülésrend illetve a magyarázó rajz, hogy mi hova kerüljön az asztalon, így a feladatokat delegálni sem tudtam. Ezért a segítő unokahúgokat és barátnőket nem tudtam magukra hagyni. Itt kicsit feszült voltam, hogy készülnöm is kéne, meg azért a dekornak is el kellene készülnie, de ahogy bementem a szobánkba, és nekiláttunk az átalakulásomnak, elillant a feszültség is. 

Ès ki tudja, lehet szakmát váltok…

Ha ma újra „játszhatnánk“ ezt a napot, akkor sem csinálnánk másképp. Jól tudtuk magunkat érezni, nem aggódtunk semmin, és minden csodásan sikerült. A vendégeink is jól érezték magukat, és azóta is emlegetjük ezt a hétvégét. Kell ennél több? 

Ajánlom a jövő párjainak, hogy merjetek őszi/téli esküvőben gondolkozni. Mi magyarok hajlamosak vagyunk a kedvünket attól függővé tenni, hogy éppen milyen az idő. De ezek körülmények, nem változtathatjuk meg őket. Tehát akár mosolyoghatunk is ha esik, ha fúj, ha hideg van. Az energiáinkat pedig idegeskedés helyett jó dolgokra használhatjuk. 


Szolgáltatók

Helyszín //MONTEM Vendégház

Virág // Wild Flower Bar

Esküvői torta // Èdesem  

Fotó // Wertán Botond -Wertánfotó

Ruha // Menyasszony- Bálint Sára Bridalwear, Asos, H&M; Vőlegény - Wilvorst, Jack&Jones

Cipő // Menyasszony -Görtz; Vőlegény- Llyod

Jegygyűrű // Acredo

Smink // Bajkó Ági

Anyakönyvvezető // Galambosiné Sipos Krisztina