Az ember a ruha mögött

Beszélgetés Geréby Zsófival, az UrbanLegend ruhamárka tervezőjével

Zsófi este várt engem a Flatlab lakásműhelyében. Ez egy nagyon izgalmas hely, ahol betekinthetünk a tervezők kész munkáiba és munkafolyamataiba. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy egyszer ellátogasson oda. Zsófi az UrbanLegend névre hallgató biciklis ruha márkával vált híressé, de kevesen tudják róla, hogy esküvői és alkalmi ruhákat is tervez. Kíváncsi voltam rá, hogy hogyan született meg számára ez az irány és hogy hogyan áll hozzá a praktikus öltözékek mestere egy ilyen más jellegű feladathoz. Beszélgettünk arról is, hogy hány ezer szempont van egy menyasszonyi ruha megtervezésekor és hogy ennek ellenére mennyire izgalmas kihívás minden darabban a viselője személyiségét megtalálni.

***

Fotó: Pinewood Weddings

Fotó: Pinewood Weddings

April, the Wedding Journal: Hogyan lett egy biciklis ruha márka tervezőjéből menyasszonyi ruha tervező?

Geréby Zsófi: Egyáltalán nem tudatosan. Jött egy megkeresés, meg egy másik, aztán meg annak a barátnője. Nem volt egy tudatos, hosszú előkészítési fázis, mint az Urban Legendnél, inkább csak egyedi igények kiszolgálását tartottam szem előtt. Egy idő után viszont már elég sok volt ahhoz, hogy érdemes legyen ezzel a vonallal is „hivatalosan” foglalkozni.

April, the Wedding Journal: De élvezted is közben?

fotó: pinewood weddings

fotó: pinewood weddings

Geréby Zsófi: Persze, mert nagyon változatos, és szeretek sokféle dolgot csinálni egyszerre. Azért ennek a városi, praktikus női-férfi biciklis dolognak, adott pénzügyi keretek között nagyon behatárolt lehetőségei vannak. Nekem mindig megnyugtató, hogy vannak olyan időszakok, amikor ebből ki lehet szakadni. Van egy olyan projektvonulat az életemben, amikor semmi nem számít, csak az a lényeg, hogy szép legyen a végeredmény.

April, the Wedding Journal: Hogyan kezdesz neki az idei szezonnak?

Geréby Zsófi: Idén igyekeztem elég korán kezdeni a szezont és a nyári menyasszonyokkal már a tervezési fázist tavaszra letudni.  Elébe szerettem volna menni annak, hogy májusban beesik még egy menyasszony, akinek júniusban kéne ruha és a boltokban már nem lehet anyagot találni.

April, the Wedding Journal: Erre is oda kell figyelni, hogy korábban meg kell venni már az anyagot?

Geréby Zsófi: Igen az anyagot érdemes megvenni január-februárban. Különben egyre fogy a választék.

April, the Wedding Journal: Amúgy itthon Magyarországon jó minőségű anyagokból lehet válogatni? Meg szoktátok találni azt, amire vágytok?

Geréby Zsófi: Lehet válogatni. Kevés jó hely van, de nem lehetetlen. És a választék esetenkénti szűkössége mindig jót tesz a kreativitásnak.  

April, the Wedding Journal: Szóval érdemesebb január-februárban már elkezdeni foglalkozni ezzel.

Geréby Zsófi: Igen, még akkor is, hogyha a kivitelezési részét későbbre halasztjuk. Sőt, azt én nem is szeretem nagyon előre venni, mert az emberi test sokat változik, reagálhat az időjárásra, a stresszre. Nem szeretem hetekkel előtte odaadni a ruhát a tulajdonosoknak. Vannak stresszes menyasszonyok, akik azt gondolják, hogy közelebb kerülnek a megoldáshoz, hogyha fogják és haza viszik a ruhát. Ilyenkor megkérdezem, hogy és mit fogsz vele csinálni? Berakod a szekrénybe és majd jól összegyűrődik? Garantáltan kész lesz időben, de jobb biztonságos helyen tartani.

April, the Wedding Journal: Én biztos előtte folyton ki akarnám venni és meg akarnám simogatni.

Geréby Zsófi: Igen ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy ráöntsön valamit, vagy beleszakítson. Egy tömött szekrény, egy „felakasztom az ajtóra az anyámnál” nem ideális helyzet egy ilyen ruhának.

April, the Wedding Journal: Hogyan szoktál inspirálódni?

Geréby Zsófi: Én minden ruhát egyénileg tervezek. Nagyon ritkán vannak prekoncepcióim. Nyilván nézek egy csomó ilyesmit és követek trendeket, de ezeket inkább csak olvasom, mint az újságot. Ettől teljesen független, amikor jön egy megrendelő, akinek a saját igényeit kell figyelembe venni.

Én abban látom a szépséget, hogy vannak különböző nők, különböző alkatokkal, színekkel, ízléssel, lehetőségekkel, különböző típusú eseményekkel, mert az esküvő azért egy nagyon tág fogalom. A tradicionális zsinagógában tartott zsidó esküvőtől kezdve, a Balin a tengerparton fürdőruhában tartott eseményekig minden volt már.  Szerintem nagyon fontos, hogy ebben az ember megtartsa a széles látókörűségét. Engem az inspirál, hogy ezek az emberek milyenek. Milyen érzésekkel jönnek ide és, hogy nekik mit jelent ez az egész. Úgy, ahogy a környezet is nagyon változatos, úgy az ő érzéseik is teljesen változatosak.

Tulajdonképpen miért is csinálják ezt az egészet? Róla szól, vagy pasijáról szól, vagy róluk szól, vagy a családjáról szól, vagy a barátokról és a buliról szól? Arról szól, hogy gyerekünk lesz, vagy, hogy utazzunk el, vagy arról szól, hogy nincs is kedvem hozzá. Azért ez utóbbi ritkán van, de engem például nagyon sokan megtalálnak olyanok, akik valahogy meg sem mondják, hogy mit akarnak. Ki sem mondják a menyasszony szót egy óráig. „Csak kéne nekem egy ruha egy ilyen eseményre.” Aztán szép lassan kiderül, hogy miről lenne szó és aztán rávágja, hogy „Igen, de ez ne úgy nézzen ki, mintha egy menyasszonyi ruha lenne.”

Elég sokan éreznek így, egyfajta tagadásban vannak és én ezzel abszolút együtt tudok érezni. Nyilván ugyanabból fakadóan ilyenek, ami miatt te megfogalmaztad a blogodat: van egy hiány. A mi generációnk előtti esküvők, amik például a gyerekkorunkban tartottak, látványra valószínűleg a Világ legrosszabb esküvői voltak. Én a gyerekkoromból szörnyűségekre emlékszem. Nejlonterítős, száz évig tartó vőfélyes feszengés…

April, the Wedding Journal: Azért még mindig van ilyen…

Geréby Zsófi: Igen tudom, hogy van ilyen, de most már azért van más is. Régen a legtöbben nem is tartottak esküvőt, ha pedig igen, akkor arra nem hívtak meg senkit. Ez megy vissza egészen a nagyszüleinkig, vagy a dédszüleinkig, amikor utoljára volt kultúrája annak ebben az országban, hogy hogyan kell ízlésesen egy ilyen eseményt megszervezni. Úgy érzem, hogy ezek a hagyományok valahogy összemosódtak. Vidéken már nem tudnak olyan esküvőt tartani, amilyet kéne, mert már megpróbáltak amerikanizálódni, városban pedig megpróbálják a vidékit utánozni, ami szintén disszonáns.

Tehát mindenki valami mást akar, mert szerintem egy csomó esetben nem tiszta, hogy ez az egész miről szól. Például miért megyünk templomba? Mert valaki hisz valamiben? Ja nem. De akkor miért oda megyünk? Mert ez így szokás? Azt látom, hogy a mi generációnk már elgondolkozik ezen, de általában nem azt fogalmazza meg elsőre, hogy mit szeretne, hanem, hogy mit nem.

„Jó, de ne legyen…” Ilyenkor visszakérdezek, hogy mi ne legyen? Ne legyen fehér, vagy ne legyen ruha? Mit szeretnél, egy zakót? Aztán persze kilyukadunk valahova, ami azért mégiscsak hasonlít, de nem mindig. Lehet, hogy a végén kék lesz és a fogason lógva senki nem mondaná meg róla, hogy egy menyasszonyi ruha.

Geréby Zsófi Saját esküvőjén

Geréby Zsófi Saját esküvőjén

April, the Wedding Journal: A saját ruhádat nem volt nehezebb megtervezni, mint másokét? Amikor egy tervező tudja, hogy mennyire sok a lehetőség, olyankor biztosan nehéz választani.

Geréby Zsófi: Igen, de közben meg nem. Ezt gondoltam én is és hosszú hónapokig nem kezdtem hozzá és csak egyre szélesebbre nyitottam a lehetőségeket.

Aztán rájöttem, hogy ez semmiben sem különbözik a korábbi feladatoktól. „Hello, ki vagy? Mi ez az esemény? Mit gondolsz róla? Hogyan viszonyulsz a saját testedhez? Hogyan viszonyulsz az emberekhez, akik ott lesznek?” Igazából ugyanazokat a kérdéseket kellett feltennem magamnak, és onnantól kezdve, hogy végigvittem ezt a gondolatsort, szinte kidobta a gép, hogy ebből mi következik.

GERÉBY ZSÓFI SAJÁT ESKÜVŐJÉN

GERÉBY ZSÓFI SAJÁT ESKÜVŐJÉN

April, the Wedding Journal: Mesélsz nekem pár kedvenc menyasszonyi ruhádról, ami számodra emlékezetesebb volt?

Geréby Zsófi: Igazából nagyon kevés van olyan, amit ne szeretnék. Van egy pár ember, aki nagyon határozott elképzeléssel jön. Ez a ritkább, de olyankor nincs annyi beletett munka az én oldalamról ezért nem is annyira emlékezetes. A legnagyobb sikerélmények számomra azok voltak, ahol tényleg valahogy nagyon messziről indultunk. „Nincs egy biciklis ruhád, amit felvehetnék?” „Miért, hova kéne?” „Valami esküvőm lesz.”

Nekem mindig az az izgalmas, amikor majdnem, hogy a tudatalattiból kell előhalászni egy vágyat, amiről sokszor az illető nem is tudta, hogy ott van.  Van mindig egy izgalmas folyamata az első találkozásnak, ami alatt néha át kell törni gátakat és az az igazán jó érzés benne. Vagy volt az a ruha, ami egy balatoni esküvőhöz készült, színes volt a felsője és ezüst-fehér a szoknya. Az is ilyen volt, hogy nagyon messziről indultunk. Ne is legyen, meg semmi se legyen. Aztán pedig eljutottunk ehhez a nagyon szép ruhához, ami szintén nem egy klasszikus darab, de pont ezért én nagyon szeretem.

April, the Wedding Journal: Mennyivel az esküvő előtt szoktak el eljönni hozzád a megrendelők?

Geréby Zsófi: Nagyon sokszor van olyan is, hogy előbb jönnek el hozzám, minthogy lenne egy helyszín, vagy egyáltalán egy gondolata arról, hogy mit is szeretne. Aztán amikor megkérdezem, hogy és „Gondolsz valamit arról, hogy milyen hangulata legyen az egésznek?”. „Hát nem.” Majd eltelik másfél óra és mire megfejtjük, hogy milyen típusú ruhát akarunk, addigra lett egy tizenöt szavas szószedetünk, amiből már lehet egy tisztességet hangulatot összerakni az egész eseményre. Hiszen ebből már következik egy csomó minden. Én ezt élvezem igazából. Ez a nehéz része.

Egyszerűen engem alkatilag zavar, hogyha valami koncepciótlan. Nem lehet egy ruhát csinálni valakinek csak azért, mert neked barna a hajad és hosszú. Kicsit pszichológia is, hogy az ember felülkerekedjen a családi problémáin, a testképzavarán.

Arra büszke vagyok, hogy olyan ruhám még nem volt, amit utáltam volna, amihez nem adom a nevemet. Olyan volt, amit szerettem és nem kaptam róla csak olyan fotót, amit nem vállalok. Ez viszonylag gyakran megtörténik. Válasszatok egy profi fotóst az esküvőtökre! Ezt nem bírom elégszer elmondani. Az unokatesóm, akinek van egy profi fényképezőgépe az nem jó!

April, the Wedding Journal: És milyen ruháid lesznek idén?

Geréby Zsófi: Szépek! Most megint nagyon sokfélék lesznek és ennek nagyon örülök. Van romantikus és van nagyon vagány, van rockabilly, van nagyon belváros, van nagyon tengerpart, van nagyon csipke, van nagyon nem csipke. Nyilván ez azért is van, mert aki idejön, az tudja, hogy nagyon sokfélét csinálok. Nem szeretem ismételgetni magamat. Tényleg azt gondolom, hogy ez egy ember, egy alkalom és az másnak nem lesz jó, mert az nem ugyanaz az ember, nem ugyanaz az alkalom.

April, the Wedding Journal: Sokan azt gondolják, hogy az egyedileg tervezett ruha sokkal drágább és bonyolultabb. Félnek tőle.

Geréby Zsófi: Igen én tudom, hogy ez ugyanazért van, amiért a jó lesz az unokatesó is fotózni. Pedig a végén annyival nem olcsóbb. Aki nem akar vele foglalkozni, annak szuper, mert nem kell vele foglalkozni. Ha külföldről rendelsz egy tervezői ruhát, az is biztos, hogy legalább háromszázezer forint lesz. Ha elmész egy szalonba, akkor az csak százötven, de én például ruhás szemszögből agybajt kapok, amikor látom, hogy ott milyen anyagból dolgoznak, hogy már négyen beleizzadtak korábban, hogy teljesen személytelen az egész.

April, the Wedding Journal:  Koszorúslányaid is voltak már?

Geréby Zsófi: Azok is voltak már. Mondjuk, szerintem abból azért van kevesebb, mert ameddig hajlandó egyszer kifizetni egy nagy ruhát, addig a koszorúslánynak gyakran ez nem egyedülálló esemény. Sokszor az van, hogy megmondom nekik, hogy ez mennyibe kerül, és akkor azt mondják, hogy na jól van, akkor inkább veszek valamit a Mangoban.

Mások pedig erre nagyon igényesek. Olyan is van, hogy a menyasszony azt mondja, hogy ne álljál mellettem egy Mango ruhában, miközben én meg a legfinomabb brüsszeli csipkét viselem.

April, the Wedding Journal: Mit szoktál mondani az anyagválasztáskor? Mire figyeljenek oda?

Geréby Zsófi: A minőség mindig meghálálja az árát. Ezzel nem azt mondom, hogy a legeslegdárgábbat kell venni, de érdemes a minőségre menni, és nem ezen spórolni 10.000 Ft-ot, mert sokszor csak ennyiről van szó. A székszoknyák elhagyásával pl. Sokkal többet lehet spórolni!

April, the Wedding Journal: Szerinted milyen a mai magyar menyasszony? Figyeled a többi tervező munkásságát?

Geréby Zsófi: Persze, sokukat ismerem is még az egyetemről és a legtöbbjüknek nagy rajongója vagyok, Sármán Nóri csipkéinek például kifejezetten.  Jellemzően a „valódi” ruháikat szeretem, nem annyira azokat, amiket a kollekciókban csinálnak. A mai menyasszonyok viszont nem tudom milyenek, akik hozzám eljutnak, azok általában nagyon helyesek. Van előttük egy nagy feladat, amitől meg vannak zavarodva, de aztán szép lassan, lépésről lépésre átverekedik magukat ezen és egyre nyugodtabbak és kisimultabbak lesznek.