Beszélgetés Wertán Botonddal

Botonddal március közepén találkoztam, és egy finom kávé mellett  végre személyesen is megismerhettük egymást. Botond egy a pörgős esküvői fotós, aki nagyon jó érzékkel tudja megérezni és eltalálni azt, hogy a párok mire vágynak és a  Nagy napon pedig igazi karmesterként segíti az események gördülékeny lezajlását. Rengeteg terhet levesz mások válláról, hogy  az ifjú pár már tényleg csak egymásra és az esküvőre tudjon figyelni. Kívánom neki, hogy idén az eddigiekhez hasonló,  izgalmas szezonja legyen sok szépséges helyszínnel és párral, hogy aztán majd mi is gyönyörködhessünk a végeredményben!

 

***

April, the Wedding Journal: Hogyan lettél esküvői fotós?

Wertán Botond: Eredetileg apukám nyomában ügyvédnek készültem, de végül nem vettek fel az egyetemre. Később kiderült, hogy ez volt a nagy szerencsém. A gimnázium alatt már fotózgattam, de csak keveset. Édesanyám felvetette, hogy miért nem nézek meg egy fotós iskolát, ameddig nem felvételizek újra.

Így kerültem be a Práter utcai fotós iskolába éppen az utolsó pillanatban. Hétfőnként elméleti oktatást kaptunk, kedd, szerda, csütörtök, péntek pedig laborálás volt. Azt hiszem, azóta megváltozott már a rendszer, de mi még analóg filmre fotóztunk és a képeket az ottani laborban hívtuk elő. Ez  őrületesen nagy élmény volt, mert korábban csak digitálisan fotóztam. A fotózás iránti szenvedélyt örököltem is, anyai nagymamám szintén fényképész volt és 40 éven keresztül fotózott esküvőket. Laborvezetőként dolgozott a FÉNYSZÖV fekete-fehér részlegénél. Egyszerűen benne van az ujjában a munka, magától számolja a hét perces előhívási ciklust.

Szóval nagyon jó érzés volt a végső képeket a kezemben tartanom és így jött ez a nagy szerelem. Egy ideig próbáltam bekerülni a MOMÉ-ra, de rájöttem, hogy  egyelőre nem a művészeti fotózás az utam, hanem az emberek számára szerethető, de művészi szintre emelt, mégis valós, őszinte képek készítése.  

April, the Wedding Journal: Mitől lesz egy kép őszinte?


Wertán Botond: Nem szeretem a giccset és a beállított képeket. Vagyis lehet beállított,de ne legyen mesterkélt, ne tűnjön beállítottnak. Egy fotósnak kötelessége koordinálni az amatőr modelleket. Hiszen miért is tudnák maguktól, hogy hogyan kell helyesen tartaniuk a vállukat ahhoz, hogy az szépen mutasson. Attól még lehet az egy őszinte pillanat, csak egy kicsit finomítani kell a részleteken, hogy az szépen mutasson. Ennek a két oldalnak az összegyeztetése az igazi kihívás a munkámban.

April, the Wedding Journal: A suli után továbbképezted magad?

Wertán Botond: Igen. Az iskola igazából arra volt jó, hogy megszeressem a fényképészetet. Aztán évekbe munkája, tanulása kellett ahhoz, hogy kitapasztaljam, hogy milyen objektíveket kell használnom, hogyan dolgozzam fel a képeket és hogyan tudom hatékonyabbá tenni a munkát. Azóta már több tanítványom is volt, nekik egészen biztosan megspóroltam ezt a kezdeti 2-3 évet.

April, the Wedding Journal: Hány esküvőt csináltok évente?

Wertán Botond: Ők  évente 15-20 esküvőt fotóznak,  én idén 45-öt fogok.  Örülök ennek a pörgésnek. Megőrülök, ha két hét alatt csak egy esküvőt fotózhatok. Nekem kell az, hogy ott legyek, átéljem a pillanatokat, ezért szeretem a munkám. Aztán pedig haza megyek, és már várom, hogy jöjjön a következő. Rengeteg olyan hétvége van, amikor pénteken és szombaton is dolgozok, ezek igazán feltöltenek.

April, the Wedding Journal: Mi az, amit a legjobban szeretsz benne?

Wertán Botond: Szinte beidegződésként működik bennem egy program, mert minden tavaszt izgatottan várok, az én szezonom akkor kezdődik. Hiába van most már sok munkám télen is, ez megmaradt egy jó érzésnek, hogy jön a tavasz, jönnek az esküvők, indul az igazi pörgés. Nagyon ember-centrikus vagyok, szeretek kapcsolódni másokhoz, szeretek szerepelni is, ami szerintem kell ahhoz, hogy valaki jó esküvői fotós legyen.

Sokszor kérdezik a párok tőlem, hogy egy 120 fős esküvőnél mennyi idő kell a kiscsoportos fotózásokra? Ilyenkor azt mondom, hogy körülbelül 12-15 perc. Ekkor leesik az álluk, hogy az hogy lehet?A válasz azért, mert én kedvesen, de határozott hangon tudom őket koordinálni, így mindenki tudja, hogy arra a kopaszra kell odafigyelni.

April, the Wedding Journal: Milyenek voltak az első esküvőid?

Wertán Botond: Az első pár évben nagyon sokféle esküvőt fotóztam. Voltam tóparton, kisvendéglőben, mezőn a Balatonnál és még sorolhatnám. Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam. Természetesen minden esküvői fotós kerül olyan helyzetbe, amikor semmi nem jön össze, a helyszín és dekoráció félresikerül, a pár nem örül, a násznép tartózkodó, az idő elromlik. Nem arról van szó, hogy hihetetlen nagy elvárásaim lennének, de sokszor kerültem már olyan helyzetbe, hogy egy hétköznapi beltérből kellett meghitt előkészületi helyszínt varázsolni.

April, the Wedding Journal: Milyenek lesznek?

Wertán Botond: Az új fotós felszerelések mellett a videós repertoárunk tekintetében is magasra helyeztük a mércét. Folyamatosan fejlődünk és fejlesztjük magunkat. Most már drónos felvételeket is készítünk.

April, the Wedding Journal: Ez egy újítás?

Wertán Botond: Igen ez egy abszolút újítás. Nem az a célunk vele, hogy elrepül a drón a násznép felett és mindenki integet. Mi csak arra akarjuk használni, hogy elhelyezzük a térben a történetet, a mesét, a filmet, a trailert. Hogy megjelenjen egy táj, látszódjon az ég, a hegyek, legyen benne egy kis mozgás, akár egy filmnek az előzetese. Ez egy plusz, egy nagyon extra látószög. Mozgóképek készítésében van egy társam, akivel összehangoltan, egyforma stílusban dolgozunk. Géza hozzám hasonlóan történeteket szeret elmesélni. Vele közösen alakítottuk ki a videók felépítését és lelki tartalmát. /A Wertán fotó videóit itt megnézheted./

April, the Wedding Journal: Az is feltűnt nekem, hogy a te fotóid között sokkal több képet találok a helyszínekről, mint általában másoknál. Totálban mutatod az éttermet, a környezetet.

Wertán Botond: Igen, nagyon fontosnak tartom, hogy az esküvői albumaim egy teljes storyt meséljenek el. Kezdődjön ott, hogy elkészülnek, bemennek, egymásra néznek, kreatív fotózkodnak, és a végén táncolnak.

April, the Wedding Journal: Hogyan szokott kinézni egy napotok? Mi a fotózás menete egy esküvőn?

Wertán Botond: A nap elején minden pár feszült, izgatott, kezdetben azon dolgozunk, hogy ilyenkor kilazítsuk őket, komfortosan érezzék magukat. A sok-sok esküvő során megtanultuk, hogy feladatunk megnyugtatni őket, ha izgulnak, vagy ha a mama késik, (mert a mama mindig késik). Gyakori probléma, hogy ameddig ők kreatív fotózkodnak, addig hol van, mit csináljon a násznép. Ennek megoldására azt az újítást találtuk ki,  hogy egy kreatív fotózás legyen inkább háromszor 15 perc, mint egyszer 50. Rövid és meghitt marad így, de nem  unja senki. Így hamar visszemehetünk a várakozó násznéphez, a pár pedig élvezheti a társaságot.

Azért is jobb, ha nem rögtön a szertartás után készülnek csak  kreatívok, mert a kései napfények is sokkal szebbek. Sokkal lágyabbak lesznek a színek, ahogy haladunk az este felé. Igyekszem megkérni mindig a párokat, hogy a vacsora után 5 percre menjünk ki,  mert ilyenkor ez az 5 perc sokkal többet ér mint fél óra délután kettőkor a szertartás előtt. Még az arcuk is teljesen megváltozik. Ezek a meghittebb pillanatok, szebb képek, amik ekkor készülnek. Már túl vannak minden stresszen, nem kell beszédet mondani,  meg tudnak nyugodni és lazábbak lenni.

Vannak, akik emiatt a stressz miatt, más napra kérik a kreatív fotózást. Ezzel nem minden esetben értek egyet. Az esküvő napjának varázsa van, az emberek meghittebbek, el vannak varázsolva. A menyasszonynak csillog a szeme. Ha ez mind nem a nagy napon van, akkor máris van benne egy kis megjátszás.

Ezért szerintem jobb, ha aznap készülnek a képek, de ne délben, ne a szertartás előtt, mert egyszerűen nem lesz jó. Izgulnak, feszülnek, izzadnak, haragszanak egymásra. „István, miért nincs már itt a cukrász?” „Nagyiék ide fognak érni?” „Miért nem a másik nyakkendődet vetted fel?” Amikor lemegy a szertartás, lemegy a stressz, jó nevet mondtunk ki, jó ujjra húztuk fel a gyűrűt, akkor megnyugszanak és lehet velük dolgozni. Amikor azt mondom nekik, hogy nézzenek egymás szemébe, de ne így, hanem úgy, akkor az a szertartás előtt nem működik. Minél később van a fotózás, annál jobb. Annál kevesebb dolog van még hátra, ami miatt aggódniuk kellene.

April, the Wedding Journal: Szóval akkor a legjobb, ha az estét választjuk a kreatív fotózáshoz?

Wertán Botond: Az én fotózási stílusomhoz a legjobban a szürke fények illenek. Nagyon szeretem, hogyha lágy a fény. Soha nem javaslok fotózást délre. Például, ha egy július 20-ai esküvőről beszélünk, akkor elég sokáig van fent a nap, akkor szerintem egy fél nyolcas kezdés a legmegfelelőbb. „Fél nyolc? De hát akkor az meddig tart?” -hangzik el a kérdés Nyolcig. Gyönyörűek lesznek a fények, és egy szuper anyagot kapunk rövid idő alatt.

Az első megbeszélésünkkor mindig segítek nekik felállítani egy menetrendet. Sok esküvőn vagyunk túl, örömmel megosztom a tapasztalataimat, tudom, hogy mire mennyi időt kell számolni. Ilyenkor a pár vágyait összeillesztjük egy megvalósítható menetrenddel. Ilyenkor jön a képbe a jegyes fotózás fontossága.

April, the Wedding Journal: Számít az előzetes jegyes fotózás a Nagy napon is?

Wertán Botond: Nagyon sokat. Ott tudjuk begyakorolni a lazaságot, rájövök arra, hogy milyen varázsszavakat kell mondanom nekik, hogy fellazuljanak. Látom, hogy mi az, ami őket oldja. Egy jegyes fotózáson két-két és fél órát fényképezünk és simán belecsúszunk akár 8-900 képbe is. Iszonyatosan sok, de ez kell ahhoz, hogy a Nagy napon, a kreatív fotózáson már gyorsan menjen minden.

A Wertán Fotónál a jegyes fotózás nem benne van a csomagban, hanem egy ajándék a csomaghoz. Ez azért van így, mert iszonyatosan fontosnak tartom. Ekkor ismerjük meg egymást rendesebben, ekkor alakul ki egy bizalom közöttünk, és az esküvő napján is már sokadszorra találkozunk. Nem az van, hogy „hogy is hívnak, Balázs? Ja, nem Botond.” Ráadásul meg tudják ők is tanulni azokat a trükköket, hogy hogyan kell állniuk ahhoz, hogy jól mutassanak a képen.

Botond weboldalát itt találod, Facebookját pedig itt.