Egy pár héttel ezelőtt megjelent egy élménybeszámoló az Aprilen, amely szintén egy a Lósi Majorban tartott esküvőről szólt, ahogy a most következő, Johanna és Attila nagy napja is. Számomra iszonyatosan izgalmas látni azt, hogy egy másik szerelmes pár, egy másik család, társaság és esküvői szolgáltató gárda milyen más hangulatokat, színeket, érzéseket közvetít a képeivel felém. Ami mindkét esküvőben közös az az a nyugalom, bohém őszinteség, amely a Majort és a helyszínt választó párokat is jellemzi egyben.

Már többször is írtam a Wondeer Wedding fotóspárosról a blogomban, de nem győzőm eleget méltatni a munkásságukat. Ebben az anyagban is olyan különleges képek vannak, hogy akár egy múzeumban is jegyet váltanék rájuk, hogy megnézhessem őket. Gyönyörű csendéleteik, fotópárosításaik engem teljesen magával ragadnak. Még a naplementét is úgy fotózták le a domboldalon, hogy távolról sem érzem azt a mézesmázat, amit általában ilyen képeken érezni szoktam. Ellenben érzem a nap melegét és azt a megnyugtató spirituális élményt, amit az a sok szélben lengedező szalag áraszthatott ott, akkor magából (amit persze annak is köszönhetünk, hogy azokat a szalagokat valaki baromi jól odatette ;) ).

Egy elképesztően szép esküvő következik, mindenki készüljön fel. Megtiszteltetés ilyen anyagot kapni, köszönöm Johanna és Attila és a drága Wondeer Wedding! Sok sok szépe és jót nektek a közös életetekben. <3


Attilával egy kollégiumban laktunk az egyetem alatt, így látásból ismertük egymást korábbról is, de a történetünk 2010-ben, egy bulgáriai sítáborban kezdődött, ahova az ő társaságához csapódva, egyedül mentem, mert barátnőm az utolsó pillanatban lemondta az utat. Haza már egy párként jöttünk a síelésből.

Kapcsolatunk eleje elég viharosra sikeredett, nem egy csöpögős sztori a miénk, rengeteget küzdöttünk egymással és egymásért az első időkben. Csiszolódtunk, formálódtunk egymás mellett. Kapcsolatunk második felét pedig a külföldi lét és a rengeteg költözés tette, teszi izgalmassá. Mindketten hisszük, hogy az évek során jobbá, erősebbé tettük egymást, hogy a változások a javunkat szolgálták és olyan erős kapcsot formáltak közénk, ami keveseknek adatik meg.

Attila tudta, hogy velem nem lesz egyszerű dolga, mindenből azt szeretem, ami egyedi, ami másnak nincs, így sokáig tervezgette a lánykérést, amire végül tavaly decemberben került sor a Para Park egy szabadulószobájában. Én nagyon szeretem ezeket a játékokat, de véresen komolyan is veszem, így a játék izgalmában az utolsó feladványba annyira belemerültem, hogy hatalmas kihívás volt felhívni a figyelmem arra, mi is történik körülöttem: Attila kissé remegve fél térden, a néhány beavatott barátunk pedig kamerával felszerelve várták, hogy felnézzek végre a megoldandó feladatból… :)

Elképzeléseink az esküvő alappilléreit illetően szerencsére egyeztek: Nem szerettünk volna hosszú jegyességet, így 2017-re terveztük az esküvőt. Bár nagyvárosban nőttünk fel mindketten, vidéki, természetközeli esküvőt képzeltünk el, sablonos, elcsépelt megoldások nélkül. Bohókásat és lazát, mint amilyenek mi is vagyunk. A családunkkal és barátainkkal ünnepelve, bulizva.

A Lósi Major elsők közt jött velünk szembe, amikor helyszínkeresésbe fogtunk és mindig hozzájuk kanyarodtunk vissza később is. Az időpontot is hozzájuk igazítottuk, miután rájöttünk, hogy ez lesz a tökéletes helyszín: idilli major az erdő közepén, hegyekkel körül ölelve, pajta, állatok, és egy fantasztikusan kedves csapat. Mivel szabad hétvégéjük már nem volt az évre, bevállaltuk a Pünkösd hétfői esküvőt. Ez egyébként utólag jó ötletnek bizonyult, nem sokan választják ezt az időpontot, így egyszerűbb volt a szolgáltató csapat többi tagját is megszerezni magunknak. Ajánlom mindenkinek a kevésbé frekventált, népszerű időpontokat!

Mivel külföldről és rövid idő alatt kellett mindent megszervezni, nem volt kérdés, hogy esküvőszervező segítségét kérjük, így találtunk rá (az Aprilen keresztül) Petrára és a Wedding Project Budapestre, akik hihetetlen kedvességgel és profizmussal segítettek a szervezésben és az esküvő napjának lebonyolításában is. Több esküvőszervezővel is felvettük a kapcsolatot, de csak Petrával beszélgettünk „személyesen” (Skype-on). Annyira megvolt az összhang köztünk, hogy a többiekkel megbeszélt időpontot le is mondtuk. Tudtuk, hogy megtaláltuk, akit kerestünk.

Két dologban voltam biztos: a meghívókat testvéremre, a ruhát pedig édesanyámra szerettem volna bízni, szerencsére mindketten örömmel fogadták a felkérést. A meghívó az általunk bejárt utat mutatta be, később az itt megjelenő motívumok köszöntek vissza a dekorációban is.

A ruha tervezése és megvalósítása is édesanyámat dicséri, a legmerészebb elképzeléseim is felülmúlta, legszívesebben le sem vettem volna, az esküvő óta pedig többen is érdeklődtek, honnan volt a ruhám, mert ők is ilyet szeretnének. Ő varrta egyébként a menyecske szoknyám is, illetve a koszorúslányok szoknyáját is: az enyém mentazöld, az övék rózsaszín és mályvaszínű tüllszoknya volt.

Nehéz bárkit is kiemelni az álomcsapatunkból, mindenki elváráson felül teljesített, mind szakmailag, mind emberileg csodálatosak, mi pedig szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ők segítettek minket ezen a szép napon.

Számomra a dekoráció volt még kiemelkedően fontos. Szerettem volna, ha a helyszín, a környezet és a pajta idilli báját nem elnyomja, hanem kiemeli a dekoráció, ha minden egy kerek egészet alkot. Szeretek ugyanakkor elveszni a részletekben, szeretem, ha minden kis apró kirakós darab a helyén van, és szeretem az egyedi, személyes megoldásokat. Emese a Natural Wedding Decortól csodálatosan valósította meg határozott elképzeléseim, annak ellenére, hogy rövid idő állt rendelkezésére.

Imádtam az összes apró, személyes részletet, amitől igazán a mienk lett minden. Az általam rendelt napszemüvegeket, amiket köszönőajándékként használtunk, a logónkat, ami mindenhonnan visszaköszönt. A pajta elé felállított, szalmabála fotelekkel körbevett tűzrakó helyet. A fotósarkot, a limonádés és sütis pultot. Az asztalneveket, amik azokról a városokról voltak elnevezve, ahol éltünk/jártunk már együtt, és hogy az ültetési rend egy térkép volt. A fényképfalunkat, ami előtt mindenki elidőzött kicsit. Azt, hogy az asztalok nem csak városnevet, hanem együttesnevet is kaptak, ha egy asztal zenéje felcsendült, rajtuk volt a sor, hogy táncoljanak. Az apró fényeket és a csodás virágokat. A Csengess egy csókért kolompunkat, amivel a tányérkocogtatást próbáltuk kivédeni – több-kevesebb sikerrel. (Tányércsörömpölés egyébként tényleg nem volt, viszonylag nehéz is lett volna, hiszen kartonpapírból készült az étkészlet, tovább növelve a fesztiválhangulatot. Cserébe a kolomp késő estére Attila nyakában kötött ki.)

Az pedig már csak hab a tortán, hogy mind a dekorációt, mind az álomszerű hangulatot sikerült tökéletesen megörökítenie a fotósainknak, szerintem erre kár is szót pazarolni, a képek magukért beszélnek. Nikit és Bálintot egyébként elsők közt találtuk meg, nem is nagyon kerestünk tovább, biztosak voltunk benne a korábbi képeik alapján, hogy ezt a varázslatosan egyedi látásmódot szeretnénk mi is.

Hanna+Attila-332.jpg

A szervezés során meglépő módon egyáltalán nem izgultunk, annak ellenére sem, hogy mindössze 5 hónapunk volt rá külföldről, hazamenni pedig csak egyszer tudtunk az esküvő előtt. Próbáltunk mindent nagyon lazán kezelni, ha valami nem ment, hagytuk, vagy csináltuk másként.

A Majorban az a szokás, hogy az egész helyet már előző estétől megkapja a násznép, mi a kettőnk szűk családjával tartottunk jólsikerült ismerkedős estet (mert ez eddig elmaradt…). Az esküvő napján viszont kicsit megszeppenve ébredtünk, szerencsére ezt az érzés gyorsan jóleső izgalommá és várakozássá szelídült. Amíg én anyukámmal, testvérem barátnőjével és unokatestvéremmel készülődtem, Attila a vendégeket fogadta. Amikor mindketten elkészültünk, megejtettünk egy gyors first look fotózást, majd a verőcei templom felé vettük az irányt. Ez volt az egyetlen külsős helyszín, egyébként minden a Majorban zajlott.

A szertartás a Majorban, egy dombtetőn, egy diófa alatt volt. A fa ágairól lógó szalagokba és álomfogókba bele-bele kapott a szél, a vendégek a fűbe lerakott pokrócokon pihenhettek limonádét kortyolgatva. A plédek mellett kis kosarakban, tölcsérekben rózsaszirmok várták a szertartás végét… Éva, a szertartásvezetőnk egy személyes, meghitt, de humorral tarkított beszéddel tette örök emlékké a ceremóniát, Attila fogadalma pedig gondoskodott arról, hogy szem ne maradjon szárazon.

A vacsorát is hagyományostól eltérőre terveztük, szerettük volna, ha itt is megmarad az a kötetlenség, ami egyébként is jellemezte az esküvőt, így food truckot béreltünk, akik grillpartit csaptak, éjfélkor pedig hamburger volt a menü. Többen is említették, milyen jó volt, hogy nem ették magukat degeszre, akkor álltak sorba, amikor megéheztek, az éjféli töltöttkáposztát pedig senki sem hiányolta. A vacsora előtt, a nagy melegben fagyit ehettek a vendégek fagyiskocsiról. A tortát és a cake-popokat a Bakker cukrásza készítette, az egyéb sütikről barátnőm szüleinek cukrászdája gondoskodott. Külön desszert nem volt, de nem is hiányzott. A menünél figyelembe vettük az ételérzékenységeket, volt vegetáriánus, tejfehérje-, és gluténmentes választási lehetőség is.

Hihetetlen boldogsággal töltött el minket, hogy a családunk és barátaink körében tölthettük ezt a csodás napot. Bár készültünk néhány játékkal, de nem volt rájuk szükség. Egyedül egy egész napos kincskeresős játék volt, ahol a megtalálók közös élményeket nyerhettek velünk. Abban az időben, amíg mi fotózkodtunk, a vendégek a kihelyezett vendégkönyvekben hagyhattak nekünk üzenetet. Adhattak randiötleteket, jó tanácsot a friss házasoknak, sőt, még a leendő gyermekeinket is elnevezhették. Készültünk, egy egyszerű tánccal, ami nem haladta meg még a mi képességeinket sem :), illetve az én családom részéről volt egy meglepetés vetítés, ami újra megríkatott jónéhányunkat. (Én legalábbis örültem, hogy háttal ülök a násznépnek). A -teljesen mulatósmentes- buli pedig annyira jól sikerült, hogy szinte senki sem ment el lefeküdni éjjel 2 előtt, de a keménymag egészen hajnal ötig ropta.

Elvarázsolt, álomszerű, bohókás és laza volt az egész nap, olyan, mint amilyenek mi vagyunk. Egyszerűen boldog. Azóta is a hatása alatt vagyunk és legszívesebben visszamennénk, hogy újra átélhessük. Ki tudja, lehet, tartunk egy ráadást valamelyik évfordulónkon… de még az is lehet, hogy szakmát váltok… :)

Egyetlen dolgot intéznénk másként: az esküvő utáni napokat. Sajnos mi a munkánk miatt az esküvő vége után, másnap már vissza is jöttünk Norvégiába, harmadnap pedig már dolgoztunk. Visszagondolva, mindenképp hagynék magunkat legalább néhány napot az élmények feldolgozására és nem utolsósorban kipihenésére. Ezt leszámítva mindent, de mindent ugyanígy csinálnánk.

Amit javasolni tudok a házasulandó pároknak:

Előtte: Lazán, semmi sem éri meg a stresszt, a görcsölést, ez a nap rólatok, a szerelmetekről fog majd szólni.

Aznap: Élvezzétek ki minden pillanatát, mert pontosan ennyi, egy pillanat alatt száll el az egész nap.

Utána: Hagyjatok magatoknak időt feldolgozni és kipihenni a rengeteg élményt!


 

Smink Szolgáltatók

Helyszín // Lósi Major

Esküvőszervező // Wedding Project Budapest

DJ és ceremóniamester // Tóth Ádám

Dekor // Natural Wedding Decor

Catering // Bakker Food Truck

Desszertasztal //  Sweets by Bakker és Sík Cukrászda

Fagyi // Fragola

Mindenmentes édességek // Naspolya Nassolda

Fotó // Wondeer Wedding

Videó // Ivy Wedding Studio

Ruha // Menyasszony – Ligeti MonikaJ; Vőlegény – Öltönyök háza

Cipő // Irregular Choice; Lasocki

Jegygyűrű // Mihalovits Manufaktúra

Smink // Szlamizita - Make-up Artist

Haj // Homolya Kitti Hair Stylist