Wilderness

Mitől lesz egy divattervező több, vagy jobb, mint a másik? Mi az, ami a leginkább megkülönbözteti a munkájukat egymástól? A ruha tervezésének a minősége? Az újdonság ereje? A szép anyagok? A jó marketing? A Sármán Nórához hasonló művészek emlékeztetnek minket arra, hogy a választ nem feltétlen ezekben kell keresnünk. Egy korszakalkotó alkalmi ruha kollekció nem elégszik meg azzal, hogy a termék önmagában szép, aztán feladja egy gyönyörű modellre és lefotózza szép virágok előtt. Az igazi művészet a tervező hozzátett gondolataiban van, abban az ideában, ami a szeme előtt lebegett, miközben azt a ruhát készítette. A kérdés csak az, hogy ezt ki lehet-e fejezni mások számára is? Hogyan tudsz elmesélni egy érzést, egy hangulatot, pár percben úgy, hogy az mások számára is azonnal érthető és magávalragadó legyen? Ehhez a bravúrhoz már egy nyertes csapat kell.

***

Sármán Nóra és a Pinewood Weddings (Várai Enikő és Kádár Levente) a tavalyi Peak of Romance kampány után, idén sem hazudtolták meg önmagukat. Hatalmas léptekkel haladnak előre mind a saját művészetükben, mind a hazai esküvőipar újradefiniálásában. Egy olyan egyedülálló minőségi szintet ütnek meg együtt, ami reményeim szerint minden esküvői szolgáltatóra motivációs erővel fog hatni idehaza.

Munkáikkal mind a hárman túlmutatnak az aktuális párok aktuális esküvőinek kiszolgálásán. Sokkal távolabbról, sokkal nagyobb perspektívából szemlélik a lehetőségeiket és éppen ettől olyan elképesztően jók abban, amit csinálnak. (Meg persze egy jó nagy adag tehetség is kell mind e mellé.) Nagyon szerencsés az egymásra találásuk is és, hogy igazi csapatként tudják támogatni, erősíteni a másik munkáját. Ez egy igazi sikerrecept, ami szerintem példaértékű lehet mindenki számára.

Na, de beszéjünk akkor egy kicsit a ruhákról is. Nóra idén felhagyott a különálló alkalmi és menyasszonyi ruha kollekciókkal és úgy döntött, hogy a kettőt összemossa. Azt gondolom, hogy ez egy nagy lépés affelé, hogy a menyasszonyok érezzék, hogy nem csak egy irány létezik számukra. A Világ nagy divatmárkái is egyre több színes, sőt mintás esküvői ruhát dobnak a piacra és ezek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Nóra ruhái közé beférkőztek idén a rózsaszín, a halvány kék, vagy például az arany színek is, habár a fehér természetesen még mindig domináns szerepet kap, a fekete meg valahogy teljesen kiesett a kosárból.

Anyaghasználatban a legdominánsabb szerepet a francia selyemtüll és a csipke kapta. Igazából Nóra ruhái a nagyon finom, nagyon különleges csipkék művészi alkalmazása miatt olyan könnyen felismerhetőek bárhol és bármikor. Ezer közül is kiböki a szemünket, hogy na igen, ez egy Sármán Nóra ruha. Valószínűleg ehhez az is sokat hozzátesz, hogy az alkotó minden ruhájában ott van a saját keze nyoma. Nem kerül ki tőle olyasmi, amin ő maga ne dolgozott volna. Ez a kézművesség az, ami által valódi iparművészeti alkotássá válnak a ruhái.

A kollekció legfőbb inspirációja a tündérmesék világa volt. Ez egy gyermekkori, mélyen gyökerező fantázia, ami szinte minden nő tudatalattijára hatással van, amikor kiválasztja a neki legjobban tetsző menyasszonyi ruhát. A ruha által válunk királylányokká, tündérekké, mesebeli lényekké. „Gondoljunk csak például a sellő fazonra.”- vetette fel Nóra, mire én egy kicsit zavarba is jöttem, hogy ez eddig még eszembe sem jutott. Egyébként Nórára jellemző az ilyen női archetípusoknak a keresgélése, mint inspirációs alap. Gyakran válnak ideákká számára irodalmi, képzőművészeti, vagy éppen mitológikus alakok is.

A Pinewood Weddings ismét a legjobbat nyújtotta. Enikő ebben a témában nagyon otthonosan mozgott, a nők mesebelisége már régebben is izgatta a fantáziáját. A tavalyi Peak of Romance után, ahol a ruhák légiessége a hegytetőre vitte fel a fotósok képzeletét, idén az új kollekció színes anyagai a varázslatos árnyalatokban pompázó, vad erdőt kívánták meg hátterüknek. Az erdei tündér szerepében, a hideget hősiesen álló Tánczos Lilla szép és nagyon karakteres arcvonásai tovább erősítik a mesebeliség érzetét, ékszerei pedig minden kétséget kizáróan varázserővel rendelkeznek.

A kampányvideó egészen biztos, hogy mindenkit meglibabőröztetett. Számomra az egyik kulcsmomentum volt a Lillára „felmászó” fátyol, amikor a lezuhanó anyag visszafelé lejátszásával játszottak az alkotók. Annak a pillanatnak a szokatlansága is hozzáadott a mágikus hangulathoz... mintha egy fátyol önálló életet tudna élni, lelke lenne. Rögtön eszembe juttatja azt, hogy eredetileg a fátyolnak óvó szerepe volt, ami megvédte a menyasszonyokat a rontásoktól. Kicsit olyan ez a pillanat, mintha a fátyol védelmezné a tündért, akár egy varázserejű, önálló tudattal rendelkező tárgy. (Az alábbi videó még csak egy preview, de az említett jelenet éppen látható rajta.)

Azt hiszem, ha konklúziót kéne levonnom a Wildernessből, akkor annyit tudnék mondani, hogy: Még! Még! :) Nagyon fontosnak tartom azt, hogy a fiatalok merjenek gondolkozni és a gondolataikat tettekké merjék formálni. Tudom ez nagyon banálisan hangzik így a maga egyszerűségében, pedig a legtöbben az esküvő szó hallatán egyetlen egy dologra tudnak gondolni. Valamiért nem hagyják szárnyalni a fantáziájukat. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek az erdőben kéne megházasodnia. A Wilderness abban segíthet nekünk, hogy tágítsuk a tudatunkat, a szemléletünket és rájöjjünk, hogy valójában mi az, amire a legbelső gyermeki énünk vágyik.

A készítők